Tizenhat év után távozik a Budapesti Honvéd Sportegyesület társadalmi elnöki posztjáról Simicskó István. Az elnöki időszak alatt olimpiai sikerek, szakmai fejlődés és megújulás fémjelezte a klub életét. A leköszönő sportvezetővel az elmúlt évekről, az egyesület élén vállalt szerepéről és a búcsúról beszélgettünk.
Tizenhat esztendő után úgy határozott: elköszön a BHSE társadalmi elnöki posztjától. Nehezen hozta meg ezt a döntést?
Nem mondanám nehéznek, inkább felelősségteljes döntés volt a részemről. A jelenlegi politikai helyzetben, immár ellenzéki politikai közösség tagjaként nem szerettem volna, hogy személyem bármilyen terhet vagy akadályt jelentsen a klub számára. Úgy gondolom, az egyesület vezetésének most új irányokat és új kapcsolatrendszereket kell kialakítania, nemcsak az állami sportirányítás területén, hanem a klub és a Honvédelmi Minisztérium együttműködésében is. Ebben a helyzetben az volt a leghelyesebb döntés, ha teret adok egy új időszaknak és az új lehetőségeknek.
Amikor annak idején, 2010-ben felkérték önt a társadalmi elnöki posztra, milyen célokkal és milyen elvárásokkal érkezett a klubhoz?
Már önmagában is nagy megtiszteltetésként éltem meg, hogy 2010-ben a BHSE küldöttgyűlése társadalmi elnökké választott. A történetben megkerülhetetlen szerepe volt Kunszt Gábor barátomnak, aki a Honvéd életének is meghatározó alakja a mai napig. Ő keresett meg azzal a felkéréssel, hogy a Honvédelmi Minisztérium államtitkáraként, Molnár Imre ügyvezető elnökkel együttműködve segítsek újraépíteni és megszilárdítani a BHSE és a minisztérium kapcsolatát. Örömmel vállaltam ezt a feladatot, már csak azért is, mert gyerekkorom óta nagy tisztelettel figyeltem a honvédos sportolók teljesítményét. Csepeli kosárlabdázóként személyesen is megtapasztaltam, milyen erőt képviselt akkoriban a Honvéd: nem egyszer szenvedtünk vereséget az aranykorát élő BHSE csapataitól, amelyek felnőtt- és utánpótlásszinten egyaránt az élvonalhoz tartoztak. Máig emlékszem arra, milyen nagy büszkeséget jelentett számunkra, amikor egyszer ifjúsági kupát tudtunk nyerni – részben annak köszönhetően, hogy a Honvéd nem jutott be a döntőbe. A nosztalgikus emlékeken túl azonban egy nagy múltú, rendkívül sikeres és komoly értékeket képviselő egyesületről volt szó, amely mellé öröm és megtiszteltetés volt odaállni. 2012-ben az Emberi Erőforrások Minisztériumának sportért és ifjúságért felelős államtitkára lettem, így már nemcsak a Honvédért, hanem tulajdonképpen az egész magyar sportért is felelősséget viseltem, köztük tizenhat kiemelt sportág ügyeiért. Örömmel töltött el, hogy a kormány stratégiai ágazatként tekintett a sportra és annak társadalomformáló szerepére. 2015-ben honvédelmi miniszteri megbízatást kaptam, és a haderőfejlesztési, valamint határvédelmi feladatok mellett fontosnak tartottam a sport és a honvédelem kapcsolatának erősítését is. Ennek egyik meghatározó állomása volt, hogy 2017-ben újra életre hívtuk a Sportszázadot, amely kettős életpályamodellt biztosított a kiemelt sportolók számára. Ez lehetőséget adott arra, hogy az élsport mellett civil karrierjüket is építhessék a Honvédség kötelékében. Elsőként a BHSE sportolói csatlakoztak a programhoz, mára azonban már számos egyesület versenyzői szolgálnak a Honvédségben. Korábbi kosárlabdázóként és aktív küzdősportolóként mindig küldetésként és komoly felelősségként tekintettem a BHSE-ben betöltött szerepemre. Hálás vagyok az elmúlt tizenhat évért, a közös munkáért, valamint mindazokért az emberi kapcsolatokért, amelyek ez idő alatt kialakultak. Külön köszönettel tartozom Kunszt Gábornak, Gergely István ügyvezető elnöknek és az egyesület kiváló szakembereinek, akik közül sokakkal nemcsak szakmai, hanem baráti kapcsolat is kialakult az évek során.
Az elmúlt 16 év feladatai közül mire a legbüszkébb?
Az elmúlt tizenhat év eredményei közül talán arra vagyok a legbüszkébb, hogy sikerült újra megerősíteni a katonasághoz hagyományosan kötődő alapsportok, különösen a küzdősportok szerepét a BHSE mindennapjaiban. A judo mellett birkózó- és karateszakosztály is létrejött az egyesületben, majd ifjabb Balzsay Károly közreműködésének köszönhetően az ökölvívás is visszatért a klub életébe, így ebben a sportágban is elindulhatott a magas színvonalú szakmai munka. Örömmel tölt el, hogy sikerült tovább erősíteni az egyesület küzdősportokra épülő arculatát és hagyományait.
A BHSE hagyományosan a magyar sport egyik meghatározó műhelye. Ön szerint miben rejlik a klub különlegessége?
Egy sikeres sportklub értékét elsősorban a versenysportban kitűzött céljai és az elért eredményei határozzák meg, hiszen az élsport világában természetes módon az eredményesség áll a középpontban. Vannak azonban különböző utak a sikerhez: egyesek erőteljes, olykor túlzottan kemény vagy agresszív hozzáállással próbálnak eredményeket elérni, míg más közösségekben a magas szakmai színvonal mellett az érzelmi intelligencia, a tisztelet és a tolerancia is meghatározó érték marad. A kevélység és a hivalkodás helyett az alázat és a szerénység teremthet valódi közösséget. Büszke vagyok arra, hogy egy olyan klub társadalmi vezetőjeként dolgozhattam, ahol ezek az értékek a mindennapokban is jelen voltak. Egy olyan közegben, ahol fontos az emberi kapcsolódás, a kölcsönös megértés, a bátorítás és az egymás iránti odafigyelés; ahol a sportolót nemcsak az eredményei, hanem emberi értékei alapján is megbecsülik. A magas elvárások mellett különösen nagy értéket jelent az a családias, megtartó közösség, amely a Dózsa György úti klub szellemiségét hosszú idő óta meghatározza.
Fontos értékeket sorolt most fel. A Honvéd családtól, a sportolóinktól, ettől a közegtől tanult valamit vezetőként?
Közhelyeket puffogtatok azzal, ha azt mondom, hogy testközelből láttam, hogy a befektetett edzésmennyiség előbb vagy utóbb meghozza az eredményét. Nem én találtam ki, hanem Malcolm Gladwell a Kivételesek című könyvében fogalmazta meg a 10 000 órás szabályt, vagyis azt, hogy ennyi befektetett munka kell ahhoz, hogy valaki akár zenében, nyelvben vagy a sportban nemzetközi sikerrel kecsegtető eredményt érjen el. Nyilvánvalóan ehhez elszántságra, akartra, kivételes szorgalomra van szükség és jó edzői iránytűre – ami az érzelmi intelligenciára visszakapcsolva – nevelésből, példaadásból, példamutatásból és a munka iránti szeretetből áll. Ezek kombinációja sokat adott hozzá az én politikusi pályámhoz, a mindennapi munkámhoz is. És még kiemelnék valamit, ami mellett most különösen nem szeretnék szó nélkül elmenni. Ez pedig a Fair Play. A Budapesti Honvédnál nekem is köszönhetően Fair Play-díjat alapítottunk, minden évben kiosztásra kerül az elismerés. Hogy miért tartom fontosnak ezt a díjat? Mint tudjuk, a magyar sportszerető nép, az emberek zöme szereti nézni, sőt, ma már űzni is a sportokat. Szerencsére egyre sikeresebben tudjuk ösztönözni a társadalmat az egészségesebb életmódra és a rendszeres mozgásra. A sportnak azonban nemcsak egészségmegőrző szerepe van, hanem a személyiség és a jellem formálásában is kiemelkedő jelentőséggel bír. A közösségben végzett sport erősíti az együttműködést, a kitartást és az egymás iránti tiszteletet. Bízom benne, hogy a jövőben nemcsak sportkedvelő emberekké válunk, hanem egy valóban sportszerű nemzetet is építhetünk. A fair play, a tisztelet és az emberség értékei ugyanis nemcsak a pályán fontosak, hanem a mindennapi emberi kapcsolatokban is, és hosszú távon egy magasabb színvonalú, értékesebb kultúrát teremthetnek Magyarország számára. Sajnos az elmúlt időszakban mintha háttérbe szorult volna a mértéktartás, az elegancia, a tolerancia és a Fair Play szellemisége. Éppen ezért én szeretném őszinte tisztelettel, jó szívvel és baráti érzésekkel megköszönni ennek az egyesületnek az elmúlt tizenhat évet. Hálás vagyok azért, hogy ennek a közösségnek valódi tagja lehettem. Kívánok a Honvédnak sok-sok szép, eredményes, értékekben és érzelmi intelligenciában gazdag évtizedet!
