Búcsút intett a válogatottságnak két kiváló szinkronúszónk, Gács Boglárka és Farkas Linda a jövőben a tanulmányaira koncentrál, ugyanakkor lányaink egyesületi szinten tovább erősítik a BHSE-t a hazai és nemzetközi versenyeken.
Egy lezárás, egy búcsú mindig fájó pillanat…
Így van, mi is ezt éltük meg Bogival, hiszen rengeteg nagy verseny és szép pillanat áll mögöttünk – mondja Farkas Linda. – 2016-ban kerültünk be az utánpótlás válogatottba, az első felnőtt világversenyünk a 2019-es kvangdzsui világbajnokság volt, amelyben csapattal a hetedik hely zártunk, a másik csapattal pedig döntősök lettünk. Első éves juniorként óriási élményt adott ez a felnőtt világbajnokság. Aztán a Covid-helyzet átírta a világ sportját, sokáig nem utaztunk sehova, majd 2021 májusban a zárt kapus budapesti Európa-bajnokságon szerepeltünk újra Bogival, amelyen a csapattal highlight kűrben bronzérmesek lettünk. A tavalyi budapesti világbajnokság hasonló élményeket tartogatott, mint a 2019-es dél-koreai verseny, nagyon örültünk, hogy nem Fukuokában rendezték ezt a versenyt, mert az érettségi miatt nem is tudtunk volna Japánban indulni. Így is kellett variálnunk, de megérte, hiszen szavakkal nem lehet leírni milyen érzés hazai közönség előtt szerepelni.
Ha azt veszem tizenkét évnyi közös pályafutás és barátság fűz benneteket össze Gács Bogival. Hogyan lehet ezt a tizenkét évet jellemezni pár mondatban?
Az általános iskola első osztályától kezdve az érettségi pillanatáig szinte össze voltunk nőve Bogival, vagyis reggel nyolctól este kilencig együtt töltöttük a napokat, többet voltam vele, mint bárki mással az életemben, így természetesen mindent tudunk egymásról. A magánéletünk mindig is kiegyensúlyozott volt, ha akadtak apróbb viták mindig sértődés nélkül tudtunk túljutni rajta és sosem érződött az edzésmunkánkban vagy a versenyteljesítményünkön az, hogy nézeteltérésünk volt. Bogival amúgy is nagyon hasonló gondolkodású emberek vagyunk, ha valamelyikünk hullámvölgybe került, a másik mindig ott állt mellette, nagyon jó és értékes barátság szövődött közöttünk.
A válogatottnak is együtt intettek búcsút.
Valójában nem volt más választásunk, hiszen ebből a sportágból megélni Magyarországon nem lehet, és a jövőnkre is gondolni kell. A tanulmányaink, a jövőnk építése mellett a válogatott edzésszámokat már nem tudtuk volna vállalni. Sajnos, ez az a kor, amikor idehaza befejezik a pályafutásukat a szinkronúszók, hiszen profi szinten, normális fizetés nélkül, pusztán szülői háttérrel és támogatottsággal ezt már nem lehet magas szinten űzni. Természetesen klubszinten jelen leszünk Bogival, lejárunk az edzésekre és új kűrön dolgozunk, amelyet az országos bajnokságon láthatnak tőlünk. Bízom benne, hogy meg tudjuk mutatni, hogy a döntésünk ellenére továbbra is értéket tudunk képviselni a magyar szinkronúszó sportban.
És hogy miként vélekedik a lányok búcsújáról Rozsovits Erika, a BHSE szakágvezetője?
„Példakép és kiváló versenyző Bogi és Linda is. Bár a válogatott körből most kiszálltak, öröm számomra, hogy a sportot klubszinten folytatják, hiszen kár lenne eldobni mindazt, amit az évek során felépítettek és az egyesületi életben, az itt zajló munkában is nagy szükség van rájuk, a tudásukra, az elhivatottságukra, a profizmusukra. Hiszem, hogy ők is megtalálják a saját örömeiket és élményeiket a hazai és nemzetközi versenyeken, mert attól függetlenül, hogy már nem a nemzeti színekben szerepelnek, óriási értéket képviselnek ebben a sportágban.”
#csakahonved
