Akadémiánk serdülőcsapatának játékosa, Kurfis Zétény óriási megtiszteltetésben részesült: meghívást kapott az egyik legjobb utánpótlásprogrammal rendelkező spanyol csapathoz, a Joventut Badalonához. Zétényről nagyon jó véleménnyel voltak a spanyol szakemberek, de ez nem is csoda, hiszen a 13 éves kosaras élt a bizonyítási lehetőséggel, remek teljesítménnyel tette le a névjegyét a Minicopán. Zéténnyel hazatérése után beszélgettünk a Spanyolországban szerzett tapasztalatairól és élményeiről.
– Hogy jött a lehetőség, hogy mindössze 13 évesen kipróbálhatod magad a Joventut Badalonánál?
– Januárban kapott édesapám egy hívást a Honvédtól, hogy szeretnének velünk beszélni. Akkor tudtuk meg, hogy a Joventut Badalona kinézett a novemberi EYBL-fordulón, ahol elég jó ment a játék, és szeretnének meghívni a csapatba, mint vendégjátékos, hogy segítsem őket a Minicopán.
– Első körben edzéseken kaptál lehetőséget a Badalonánál. Hogy ment az ismerkedés a csapattársakkal és az edzőkkel, milyen tapasztalatokat szereztél ezalatt a négy nap alatt Spanyolországban?
– Nagyon gyorsan történt minden, január végén már repültünk is Barcelonába, hogy részt vegyek pár edzésen. Természetesen tartottam kicsit tőle, hogy hogyan fogok helytállni egy másik csapatban, ráadásul úgy, hogy még a nyelvet sem beszélem. De meglepően könnyen ment minden, angolul kommunikáltak velem az edzők, már amelyik tudott, mert például a vezetőedző csak spanyolul és katalánul beszélt. A srácok is jól fogadtak, nagyon kedvesek voltak, és mindenben segítettek az elejétől kezdve. Ahogy eltelt pár perc az első edzésből a kezdeti izgalom elmúlt, és gyorsan fel tudtam venni a ritmust, ami egyébként kicsit gyorsabb, mint itthon!
– Ezt követően visszahívtak a Minicopára, ahol rendszeresen játéklehetőséget kaptál a csapatban, ezt pedig jó teljesítménnyel háláltad meg. Milyen érzés volt egy ilyen nagy hagyományokkal rendelkező utánpótlástornán részt venni?
– Már az első nap végén szóltak, hogy szeretnének benevezni a Minicopára, aminek nagyon örültem, így egy hét után jöhettem is vissza. Nagyon nagy felhajtás kísérte a tornát. Az összes csapatot egy szállodába költöztették be a szervezők, és buszokkal szállítottak a meccsre majd vissza a szállodába. A csarnokban, ahol játszottunk minden meccsen vagy 1000 néző volt. A Barca és a Real ellen szerintem sokan be se fértek, teltház volt. A meccsek előtt egyesével mutatták be a játékosokat, valamint helyi kommentátor is volt, a szurkolás sem volt rossz. Tehát minden nagyon profi volt, nagyon nagy élmény volt ilyen körülmények között játszani.
– Végül nagy csatában, többek között a remeklésednek (12 pont, 17 lepattanó, 2 assziszt és 31 VAL a Valencia ellen) köszönhetően bronzérmet szereztetek a Minicopán. Hogy értékeled a saját teljesítményedet?
– Sajnos az elődöntőben három ponttal kikaptunk a Realtól, ami egy kicsit bánt, mert megnyerhettük volna a meccset és akkor másnap mi játszunk 9000 ember előtt a döntőben. Három perccel a vége előtt kipontozódtam a 211 centiméteres afrikai srácról, aki később az MVP (a torna legértékesebb játékosa – a szerző) lett, és a végén egy 9-0-s rohanással meg is fordították a meccset, úgy, hogy erre a pár percre beküldték a másik 205-210 cm-es emberüket is. Ha nem fújják be a bírók az ötödik faultomat olyan könnyű síppal, biztos tudtam volna még segíteni. Összességében elégedett lehetek a teljesítményemmel, közel dupla-duplát átlagoltam az 5 meccsen, meg szerintem 2-3 blokkot is kiosztottam meccsenként.
– Milyen tanácsokat kaptál az edzőidtől a torna előtt, alatt és a jövőre nézve?
– A jobb pozíció fogásra kaptam hasznos tanácsokat, valamint, hogy több dobó cselt vigyek a befejezésekbe. Sajnos a büntetők nem mentek valami jól a tornán, ezzel kapcsolatban is próbáltak tanácsokkal ellátni, több kevesebb sikerrel.
– Hogy váltak el tőled a Minicopa után? Várnak vissza Badalonában?
– Nagyon meg voltak velem elégedve, de konkrétan még semmit nem mondtak a jövővel kapcsolatban, vagy hogy le akarnának igazolni, de ezek után meglepődnék, ha nem keresnének.
Összefoglaló a bronzmeccsről:
– A Honvédban a serdülőcsapat oszlopos tagja vagy, de már az idősebbek között, a kadetteknél is rendszeresen lehetőséget kapsz. Mit gondolsz, itthon tudod majd kamatoztatni a Spanyolországban látottakat és tanultakat? Ha igen, mit?
– Itthon inkább csak a kadettek közt van lehetőségem velem hasonló termetű játékosok ellen játszani, de kint megtapasztalhattam milyen, nálam akár 20 kilóval nehezebbek és 10 centivel magasabbak ellen helytállni a festékben. Ezen a téren biztos sokat adott hozzá a játékomhoz ez a spanyol kirándulás. A tempó is sokkal nagyobb kint, így itthon már biztos nem fog gondot okozni felvenni a sebességet.
– Milyen céljaid vannak rövid és hosszú távon? Hol szeretnél tartani mondjuk öt és tíz év múlva?
– Természetesen csak a kosárlabda foglalkoztat, profi kosaras akarok lenni! Öt év múlva mondjuk szeretnék benne lenni a magyar felnőttválogatott keretben, 10 év múlva pedig egyértelműen az NBA a cél!
