A jövő hétvégi országos bajnokságra, messzebb távlatokba tekintve az augusztus közepi müncheni multisport kontinesviadalra készül Európa-bajnoki bronzérmes tornászunk, Vecsernyés Dávid. Túl a hátsérülésen, túl a Covid-fertőzésen egy roppant motivált tornásszal beszélgettünk.
Kezdjük azzal a beszélgetést: Hogy van? Sikerült túljutnia a Covidon?
Persze, most már minden rendben, gyakorlatilag az elmúlt egy hónapban már teljes értékű munkát tudtam végezni. A Honvéd Tornacsarnokában megfelelő körülmények között dolgozhattam, és egy ideje már visszatértem a Tornacsarnokba is. Csinálom a dolgomat, a hátsérülésem már a múlté, ami bizakodásra ad okot.
Legutóbb márciusban a kairói világkupán versenyzett. Mennyire hiányzik a versenyrutin most a tornájából?
Eléggé. Kairóban még nem volt százszázalékos a hátam, így leépített gyakorlattal szerepeltem, de azt követően szépen elindultam felfelé. Jó lett volna versenylehetőséghez jutnom, mert igazából ezek a megmérettetések adják a magabiztosságot, a versenyen tudom lemérni hol is tartok, de ez nem adatott meg nekem. Aztán jött a Covid és két hét kényszerpihenő, ami egy felszállóágat tört meg ismét, de nem vagyok csalódott, próbálom a lehető legtöbbet kihozni ebből a szezonból. Hogy hol tartok a nemzetközi mezőnyhöz képest, azt nem tudom. Az edzéseken jól megkínzom magam, darálom az elemeket, a gyakorlatokat, de mint mondtam: a verseny a legjobb viszonyítási alap. És persze az adja a legtöbb kihívást.
Mondhatni, egy furcsa szezon közepén jár most. Mi adja a legtöbb motivációt?
Szeretném megmutatni, hogy bár én vagyok a legidősebb a válogatottban, még mindig ott vagyok a legjobbak között, képes vagyok nyújtón magas szinten tornázni, a nemzetközi mezőny élvonalában lenni. Bízom benne, hogy megkapom a lehetőséget arra, hogy ezt Münchenben be is bizonyítsam, bár tisztában vagyok vele, hogy a csapatérdekek, az, hogy a válogatott a legjobb tizenhárom hely valamelyikén végezzen és kijusson a világbajnokságra, most mindennél fontosabb. Korábban a nyújtó melletti másik erős számomban, a lólengésben húztuk meg úgymond a csapateredményt, hiszen jó lovasaink voltak. Úgy érzem, ezen a rizikós szeren is szüksége lenne rám a csapatnak, akárcsak nyújtón, ahol a legtöbbet tudnám hozzátenni a pontokhoz. Egészségileg jól vagyok, most olyan időszakot élek inkább, ami mentálisan nehéz, de volt már így többször is a pályafutásom során. Tudom, hogy ebből a helyzetből is fel fogok állni.
#csakahonved
Forrás: Budapesti Honvéd Sportegyesület
